Érsekújvár mint fontos vasúti csomópont 1850-ben a Bécs – Pozsony – Párkány – Pest vasútvonal üzembehelyezésével kezdte írni történetét. A város központjával az összeköttetést fiákerek biztosították, amelyek attól az időtől egész az 1950-es évekig a város jellegzetes képéhez tartoztak. Az állomás érdekessége volt, hogy az 1. világháború végéig a nemzetközi vonatokat cigányzene fogadta a Rákóczi indulóval. Később ezt a szokást felújították, majd végleg letűnt. A pályaudvar eredeti épülete a 2. világháború alatti háromszoros bombázások során megsemmisültek, de pótolhatatlan károk keletkeztek a város történelmi központjában is. Érsekújvár az ország egyik a bombázások során legtöbbet károsodott városa volt. Az 1944. kétszeres októberi, majd az 1945. március15-i légitámadás rendkívül nagyszámú áldozatot követeltek a helybeli lakosság soraiból is. A pályaudvar új épületét, amely abban az időben az ország egyik legmodernebbje volt, 1971-ben helyezték üzembe. Az épület emeleti galériáján Szent Katalin, a vasutasok védőszentjének szobra, valamint a bombázások utáni fényképeket és azok néhány tárgyi maradványait bemutató kiállítás található.